Wak Cenzor barátaim megint magasra tették a mércét, bár nem szeretem a Kuplungot...Mindig ezt mondom, de aztán valahogy egyszercsak közbenézek és azt látom, hogy levegőtlen, hangos teremben nézem ötüket és mondom magamban...jó félhangosan...Douglas Adams könyvéből ismert sorokat. Nem, nem esem pánikba és közben alig várom, hogy végre közelebb mehessek hozzájuk és megölelgethessem őket. Egyesével, akkurátusan.
Megnézhettem, hogy egyes helyeken a búzasör üvegébe addig ügyeskednek, míg belepasszíroznak egy citromgerezdet, mit ne mondjak, elég fura volt, végül kértem egy poharat és csináltam egy kis sörhabot, a citrom pedig Willyhez hasonlóan nyígott, hiába akart szabadulni. A következőt már okosan kértem ki, rutinosan, szerintem a srác maga is rájött a trükkre. Csak halkan kérdezem meg, a tapasztalt bárostól idáig csak árpaszörpöt rendeltek?
A terveknek megfelelően alig ütött éjfélt az óra és már majdnem hazaértem, készülve a kellemes családi idillre.
És igeeen! Kellemes vasárnapi séta a gödöllői kastélykertben, kisebb gikszer a benrekedt autóért egy telefonhívás, nagyjából így az összegzés. Gesztenye-gyűjtögetés, Kip-Kop vagy Tip-Top lesz belőle - ki ne ismerné a gesztenyegyerek kalandjait? Úgy tűnt a legifjabbikunk várja a legjobban, hogy a kedves néni kiengedje a magányosan várakozó kocsit a parkolóból? Aztán megúsztuk a közel tizedik, lassanként türelmetlen kérdésre is nyugodt felelet érkezett és mentegetés a szülők részéről: Szegény néni, már biztosan hazaért és most jöhet vissza...Ilyen csudaszép indiánnyárban csak a kétéven alig fölüliek néznek kérdőn, várnak magyarázatot.
Bercitesóról még nincs konkrét hír...De midannyian nagyon drukkolunk és izgulunk az anyukája helyett is...(reméljük)
