Igen, igen, igeeen! Megszületett végremárr!

Ez az a helyzet, amikor boldogabban érint valakinek a születése, aki nem egészen hús a az én húsomból és vér meg egyebek...Az első felvételek alapján családunk első tagja nem egy tipikus apróság, de császárral érkezett és gondolom kiskirályfiként fogja uralni egy ideig a terepet...Aztán Berci visszaszerzi a trónt és Benedek örömmel tetszeleg majd a hercegi szerepben...Igen ez az élet rendje. Az elsőszülöttek mögött behozhatatlan hátránnyal indulnak a kicsik és ha megfeszülnek...Nos, talán őrült csínytevésekkel magukra tudják időről-időre vonni a figyelmet. A feketebárányok kétes népszerűségére gondoljunk csak, meg a mesehősökre...

Vajon véletlen, hogy mindig a legkisebb királyfi jár szerencsével? Nincs emögött valami drámai bizonyítási vágy, valami bizonyítási kényszer? Hányszor hallottam, hogy nagyok meg kicsik...Nem, nem fájt, de még annyira nem is gondoltam bele. "Kicsisorstársammal" cinkosan kacsintottunk egymásra olykor, hogy mekkora tévedésben élnek ezek a mi drága felmenőink, de ugyanakkor Benedek most tagja lett ennek a titkos együttérző kacsintásnak...

Azért nem akkora dráma ám az ifjabbak léte. Berci jövetelével mindannyian tanulgattuk, hogy egy ekkora csöppséggel mikor, mit is kezdhetünk. Tétován próbálkoztunk olyankor is babusgatni, amikor érezhető volt, hogy talán nem kellene. Benedek viszont nem fogja megúszni...Ha egy gyerek megérte a második szülinapját, akkor Benőke sem menekül!

Welcome here, Darling HB Benedek!!!:) God bless you and your Fam, ok?