Vajon ki hogyan reagálna, ha egy középszagos, középkorú illető ilyen szöveggel lépne mellég a Nyugati aluljáróban. Ha sorban állsz - még ha a pénztárablaktól távolabbi végen is, majdcsak nem szaladna el hanyatt-homlok, de mi lenne az okos eltérítő szöveg? Megsemmisítő pillantással sokra nem mégy és ha engeded, hogy beszéljen, akkor meg véged van, legalábbis ezt tapasztalom. Úgyhogy belementem a bizniszbe. Ő pedig előbb beszélgetni próbált velem - itt már ment az ellenállás vagyis keményen küzdöttem, aztán hálálkodott meg ilyenek. De őszintén nem bunkón hogyan rázol le valakit?
Na, a csúcspont mégis akkor jött al, amikor a nagy várakozásban az arcomba fújta a cigarettafüstjét, talán véletlenül, de mégis felháborító módon. Újra azon kezdtem gondolkodni, hogy én miért és hogyan is kerültem ilyen helyzetbe. Bár a Nyugati aluljáróban egy sittről szabadult emberkével összefutni nem is számít különlegesnek...Erről nyilván az ott posztoló hatósági közegtagok tudnának beszámolni részletesen. Ritkán látok csak sima járókelőket ott...Nem is értem, miért járok arra? Valami beteges vonzódás a bűz a mocsok világából, tudván hogy az otthonom vár és ott rend van és tisztaság?
Hogyha sietős léptekkel végigszáguldok a zűrös elemek között, akkor az olyan, mintha arra sem jártam volna? A visszatartott lélegzet lenne a megoldás? Vagy ez a trend? a BKV homeless maffia? Hát nem tudom, de én legalább egy hónapig nem szeretnék ott álldogálni kissé kiszolgáltatva, hiszen ki tudja, hogy miért ült, ha tényleg ült...
És a szokásos dilemma: Miért mindig én?????!!!
