Aztán hazajössz és bérlet helyett hirtelen egy BKV jeggyel átsuhansz a nyolcadikból a tizenharmadikba, közebn jön az ellenőr, mert az márcsak olyanfajta, hogy jön, úgyhogy megkönnyebbülés és kőgörgés és döbbenet, hogy a nyugati órával átellenben a szegény külföldiek bambafejjel néznek, hogy ja, jegyet is kellett volna venni?! Csak halkan mondom, hogy azért nem akkora döbbenet, hogy nem úgy működik itt sem a dolog, hogy felpattanunk aztán meg le és nem kezelünk jegyet, de akárhol is voltam, azért sehol sem ingyenes az ilyesmi...
Azonban hazafelé, amikor ténylegesen a bérletvásárlós sorban álldogáltam nem egyedül, szemtanúja lehettem egy elég morbid jelenetnek.
Ugye, mindenkinek megvan: Nyugati aluljáró, levesosztós, kínai hittérítős, szintetizátoros elemek, aláírástgyűjtenek, reggelenként pedig megtelik a szemem könnyel, amint a prímás bácsi az erdélyi himnuszt húzza, ha nem is a fülembe...Idillisztikusnak nem annyira mondható, mégis színes csapat ez, többnyire módosult tudatállapotú, otthonnal nem rendelkezők sokasága, nos ilyenekből aznap este sem volt hiány. És akkor kisebb közelharc bontakozott ki a nem ottlakók biztatására, egy idősebb, lábán alig álló, gondolom nő, és egy másik - aki előtte már felidegesítette a bérletárus hölgyet - szóval nyilvánvalóvá vált, itt harc lesz.
A fürgébb nekiugrott az "aligálló"nak, aki egyszerűen eldőlt, a feje akkorát koppant a kövön, hogy mindannyian azt hittük, hogy vége is, és még kapott néhány öklöspofont is, biztos, ami tuti alapon miközben a korábbi csatára bíztatók szétszedték az élettelen és a másikat. A nem éppen napon barnult szószólólányka az igazságosság nevében a magáról szintén nem nagyon tudó másiknak lekevert két maflást és még le is köpte. Úgyhogy dráma volt kérem, a javából, talán nehezen hihető, hogy ilyen megtörténik, de az sokkal elgondolkodtatóbb, hogy hogyan lehetne megakadályozni, vagy egyátalán meg lehetne-e, mert sokszor elmenni dolgozni sokkal nagyobb kihívásnak tűnik, mint állandóan spicces kábulatban diskurálni a hasonszőrűekkel...
